Megkértük diákjainkat, hogy írjanak pár gondolatot arról, hogy mit jelent nekik a Comenius program, mire emlékeznek szívesen, vagy éppen mit várnak tőle.

A Comenius lengyelországi programjában az iskolánkból két tanárnő és két diák vett részt 2011.májusában.

A lengyel-magyar barátság most is megmutatkozott, nagyon - nagy szeretettel fogadtak minket.

A város, a Sziléziai-hegységben lévő Dobrowa Górnicza, nyugalmat sugárzó, barátságos hely volt. A programban részvevőket az iskolában színes, vidám előadás fogadta, a tanulók nemzeti viseletbe öltözve köszöntöttek bennünket. A táncos bemutatót követően, bemutattuk prezentációnkat, amely mindenki számára emlékezetes lesz, mivel pont a magyar, azaz a mi előadásunk alatt történtek technikai gondok, később kiderült, hogy csak az ottani laptop akkumulátora volt.

Ezután megismerkedtünk az lengyel iskolai élettel, befogadó lányaink körbe vezettek minket az iskolájukban. A feladatok között szerepelt a lengyel hírességekről való plakát készítése, a magyar csapat Robert Kubica-ról alkotott.

A programok nagyon színesek és élményekben gazdagok voltak. Krakkó városába is ellátogattunk az ott létünk során, a város mindannyiunk számára sok látnivalót tartogatott. A város híres egyetemét, templomát is megtekintettük. Egy másik nap voltunk a helyi művelődési házban, ahol több program és előadás részesei voltunk, például mákból képeket kreáltunk, közben jókat nevettünk és beszélgettünk, még egy kisiskolásokból álló néptáncos bemutatóban is gyönyörködhettünk. A város Polgármesteri Hivatalában is fogadtak minket, ahol a programban résztvevő tanárok és diákok oklevelet kaptak. Kirándulást tettünk még egy középkori vár romjaihoz is, de mindannyian nagyon szívesen tettük meg ezt a kis túrát, mert az idő is igazi tavaszi arcát mutatta.

A fogadó gyerekek családjaival és barátaival is volt lehetőségünk összebarátkozni, akikkel kellemes estéket töltöttünk el, többször is elmentünk a kötelező programok után csak mi, gyerekek, hogy szórakozzunk, és többet együtt legyünk a többi külföldi diákokkal is, ilyen program volt például a bowlingozás. A lengyel vendéglátást tehát közelről is megtapasztalhattuk. Nagy szomorúságunkra a hét gyorsan eltelt, de sok élménnyel gazdagodva tértünk haza. Ez számunkra felejthetetlen hét volt, amiből talán életre szóló barátság is kötődött. Köszönjük tanárainknak és fogadóinknak a lehetőséget, hogy Lengyelországban tölthettünk egy ilyen eseményekben gazdag hetet.

Balázsfalvi Zsófia 10.a  és   Kovács Adrien 11.a

2010 óta vagyok tagja iskolámban a Comenius Csapatnak.

A kiutazások előtt különböző projekteket készítetünk, amiket közösen tökéletesítetünk a tagokkal és a tanárokkal egy-egy délután.
Ezek a délutánok vidám hangulatban teltek el. Az idő során összekovácsolódott a csapat és új barátságok is kialakultak. Akik már kiutaztak boldogan, és vidám élményekkel gazdagodva tértek haza. A kint kötött barátságokat még most is tartják az interneten keresztül.

Én talán sosem juthatnék ki Angliába, ha nem lenne a Comenius program , de ha rész veszek ebben az amúgy is vidám és kedves társaság munkájában , akkor tavasszal akár erre is sor kerülhet…
Béres Hajnalka 11.c

(Hajni 2012.januárjában a németországi találkozón vett részt.)

Amikor a Comenius iskolai csoporthoz csatlakoztam, nem csak egy csapat része lettem, de új dolgokat fedeztem fel, új élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam. Amikor a többi résztvevő országból látogattak el hozzánk diákok, sok új emberrel találkozhattam, utazhattam, "tanulhattam".

Habár még külföldre nem volt alkalmam kijutni, máris sok új ismeretet szereztem. Noha még nem telt le a 2 év, máris úgy érzem, hogy ennél nagyobb lehetőséget, ilyen fiatalon nehéz lenne szerezni.

Ezért szerencsésnek érzem magam, hogy tagja lehetek a Comenius csapatnak.

Bitter Alexandra 11.a

(Szandi 2012. januárjában a németországi találkozón vett részt)

Nagyon örülök, hogy a Comenius romániai csapatának tagja lehettem 2010. októberében. Az utazásom során sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam. Láthattam a különféle emberek viselkedését, hagyományait, ami már a mindennapjainkhoz tartozott. Volt egy két napos kalandunk, ami nagyon sok kacagással telt, s ez még jobban összehozta a csapatot. A legkedvesebb emlékem az egész közül, amikor csoportfotózás volt. Ha csak meghallottuk, hogy "group photo", mindenki elkezdett nevetni, és a mai napig ez nagyon vicces. Remélem, hogy a többieknek is ilyen jól telt az a pár nap!

Még egyszer köszönöm a lehetőséget!

Huszár Szabina  11/A

Még nem utaztam el.... 10-én megyek Törökországba. Már nagyon izgatott vagyok. Folynak az előmunkálatok!

Szombaton ellátogattunk Martonvásárra az Óvodamúzeumba. Nagyon szép a kastélykert, és az óvodamúzeum is nagyon érdekes volt. Rengeteg képet készítettünk. Az út alatt nagyon sokat nevettünk.

Ellátogattunk még a budapesti Pedagógiai Múzeumba is. Nagyon érdekes volt látni, hogy régen milyen módszerrel tanítottak, milyenek voltak az iskolapadok, milyen eszközöket használtak. Láttuk milyen volt az első filmvetítés. Az nagyon tetszett!

A legjobb élményem ez alatt az idő alatt, amit a Comenius pályázat keretein belül töltöttem, a pannonhalmi kirándulás volt a legjobb, amikor Magyarországon volt mind a hét ország Comenius-os tanárja és diákja ez év februárjában!

Kovács Dorka 12.a

(Dorka 2011.októberében Törökországban járt.)

A Comenius Programnak hála, 2010. decemberében egy fergeteges bulgáriai utazáson vehettem részt, melynek során rengeteg felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Az ott eltöltött egy hét alatt sok érdekes és szép helyre jutottam el, ahová a program nélkül nem tudtam volna. Minden nap különleges volt számomra, mégis a legemlékezetesebb, egy esti séta, amikor „kolléganőmmel”, Molnár Vandával, aki mára szinte a testvérem lett, egy elképesztően vidám estét töltöttünk el, a bolgár és a román diákokkal. Szerintem még soha nem nevettem annyit, mint aznap este. Vagyis, talán akkor, amikor a repülőgépen Vanda az egész cukorral és tejszínnel teli tálcát kivette a stewardess kezéből. Ezek a pillanatok még most is mosolyt csalnak az arcomra. Utólag is köszönöm, hogy lehetőséget kaptam a kiutazásra.

 Kusev Diána 12. c

A Comenius program keretében Magyarországra látogattak el külföldi barátaink. Én a romániai csapattal találtam meg az összhangot. Amikor megismerkedtünk, még a legelső napon, már akkor is nagyon jól éreztük magunkat és vártuk a programokat.

Többek között közös McDonald's-ozás, városnézés és souvenir vásárlás volt betervezve a megbeszélt kötelező előadás után.

Mint kiderült a metrón utazás egyik új barátunk, Camelia számára  kiváltképp nagy élmény volt, mert még sohasem utazott a föld alatt. Nagyon izgatott volt és rosszabbra számított, mint amit megtapasztalt.

Amikor már hazafelé tartottunk, teljesen feloldódtunk és gátlások nélkül, szinte folyékonyan beszélgettünk angolul. Nagyon örültünk újonnan szerzett barátainknak. Az utazás befejezéseképpen a Boráros térnél megálltunk és a Dunánál kicsit még elbeszélgettünk.

Mindannyian szívesen emlékezünk vissza a napra, amikor ellátogattak hozzánk.

Még most is levelezek néhányukkal.

Rácz Bence 11.C

A Comenius program első találkozója tavaly októberben volt, Romániában, Iasy-ban. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy én lehetek az egyik magyar diák, aki kiutazik. Nagyon érdekes volt egy idegen országban, egy idegen családnál lakni. Rengeteg helyen voltunk, fárasztó kirándulásokat tettünk, és közben kezdtük megismerni egymást.  Ez az út volt az, ami alatt eszméletlenül megszerettem az angol nyelvet, hiszen rá voltunk kényszerülve hogy használjuk mivel nem tudtunk máshogy kommunikálni. Az első egy-két napban még mindenki kicsit félve beszélt a másikkal, keveset beszélgettünk, de az egy hét elteltével már barátokká váltunk és az elválás is nehéz volt. Idén Februárban, mikor nálunk voltak a diákok én is fogadtam egy román lányt, akit a tavaly októberi úton ismertem meg. Ez a hét is felejthetetlen maradt. Rengeteg helyen jártunk, megpróbáltunk nekik megmutatni minden helyet, amit érdemes látni. Az volt a célunk, hogy a lehető legjobban érezzék magukat és közben megismerjék országunkat. Nagyon hálás vagyok az iskolámnak, hogy megadatott ez a lehetőség, és hogy én is részt vehettem benne.

Szabó Gabriella 12.a

(Gabi 11.osztályos volt, s egyike azoknak a diákoknak, akik az első projekttalálkozón képviselték iskolánkat)