ISKOLAI KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT

A SEGÍTSÉG KÖVE ALAPÍTVÁNY BESZÁMOLÓJA A CIPŐSDOBOZ AKCIÓRÓL

Iskolánk újra indította az idei tanévben az érettségire épülő OKJ-s szakképzéseket. Az 5434202 számú logisztikai ügyintéző képzésre 32 diák jelentkezett. A nagy népszerűségnek valószínűleg az az oka, hogy a logisztika, mint vállalati tevékenység, egyre nagyobb jelentőségű a cégek életében, valamint, hogy a környéken sok logisztikai szolgáltató cég telepedett le, ez könnyebbé teszi a munkaerőpiaci elhelyezkedésüket.

A képzés fontos része a rengeteg elméleti tudás megszerzése mellett a gyakorlati munkahelyek látogatása. Ezekkel a legfőbb célunk, hogy a diákok láthassák, hogy amit elméletben megtanulnak, az hogyan is néz ki a gyakorlatban. Nem mindegy, hogy csak elmesélni tudja, mi a különbség például a homlokvillás emelőtargonca meg a komissiózótargonca között, vagy fel is ismeri őket.

Mivel az utóbbi öt évben a TISZK égisze alatt zajlott a környéken a logisztikai ügyintéző képzés, előtte pedig a Comenius program keretében külföldre tudtuk küldeni a diákjainkat szakmai gyakorlatokra, az iskola tulajdonképpen az összes kapcsolatát elveszítette már a gyakorlati munkahelyekkel. Ezért rám várt az a nemes feladat, mint a logisztikusok osztályfőnökére (és a legtöbb szakmai tárgyat tanítóra), hogy megszervezzem a szükséges látogatásokat.

Elsőként az ismerősöket, leginkább volt diákjaimat próbáltam megkörnyékezni, szívességet kérvén tőlük. Így jutottunk el szeptember 11-én a Marosi KFT-hez, amely cég drótfonatok gyártásával foglalkozik és a Csepel Művek területén található. Pár fővel dolgozó üzemről van szó, amely egy régi üzemcsarnokban működik, épp bővítés alatt álló raktárhelyiségekkel. Rendkívül készségesen fogadtak bennünket, Serbán Emese kalauzolt végig minket, megmutatta a beérkező alapanyagokat, elmondta, melyik milyen vastagságú, milyen jellemzőkkel bír, miből mi lesz. A kedvünkért beindították a csibeháló készítő gépet is, ami hexagonális rajzolatú hálót sző a vékony drótból. Ezután a raktár következett, ahol megnézhettük a különböző késztermékeket, hogy hogyan csomagolják őket, láthattunk saját gyártású termékeket és olyanokat is, amelyeket csak forgalmaznak. a kerítéselemektől a méhésztálcákig nagyon sok mindennel foglalkoznak.

A cégeknél belül a gyártó/tárolótérben természetesen tilos fényképezni, ezért azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy a külső homlokzat vagy a látható logó alatt lefotóztam a csapatot (ez egyben létszámellenőrzés is!), ezeket a képeket osztom itt meg.

A második látogatásunkra szeptember 18-án került sor, akkor a Trans-Pack Logisztika KFT-nél tett látogatásunkra (http://trans-pack.hu/). Itt Sólyom Péter, iskolánk volt diákja, jelenleg a Trans-pack logisztikai igazgatója fogadott minket. Az ő szájából már elhangzottak speciális, a logisztikához kapcsolódó szakkifejezések, mint „cross-docking" raktár, gyűjtőfuvar, kamionméretek, eur-paletta, stb. Volt, aminél már bólogattak is a diákjaim, legalábbis hallották már ezeket a szavakat tőlem. Megtudtuk, mi a különbség használhatóság szempontjából a gázos és az akkumulátoros targoncák között, megnézhettük, hogyan „száguldoznak" velük az emberek rakodás közben. Megtekinthettük a cég saját üzemanyagtöltő állomását is. Végezetül mindenki kapott egy céges tájékoztatót, amiben összefoglalták számunkra a legfontosabb tevékenységeiket, szolgáltatásaikat.

A harmadik látogatási napunk szeptember 25-e volt, ezt Wágner Dánielnek (logisztikai ügyintéző képzésen részt vevő diákunk) köszönhetjük, aki taksonyi és megkérte a cégnél dolgozó édesapját, hogy engedélyeztessen nekünk egy látogatást a KUKA Robotics-nál (http://www.kuka-robotics.com/hungary/hu/). Az indulásnál volt egy kis izgalom, mert a sárga busz hamarabb jött, mint amire mi számítottunk, de később kiderült, hogy van egy későbbi is, amivel azok jöttek, akik lekésték az elsőt.

A taksonyi községházánál Dani várt bennünket és elkalauzolt a cég telephelyére. Ott is nagyon kedvesen fogadtak bennünket, Malackó Marietta, a cég marketingese és Tomana István logisztikai vezető kalauzolt bennünket. Először egy általános tájékoztatót kaptunk a cégről, amiből megtudhattuk, hogy a cég neve a két „"K" betűs vezetéknevű első tulajdonos nevéből, illetve városuk (Augsburg) kezdőbetűiből áll össze. Megismerkedtünk a dolgozók ruháinak jelentéstartalmával, a kaizen filozófia gyakorlati fontosságával illetve a padlózaton alkalmazott jelzésekkel.

Tomana úr végigvezetett bennünket a cég teljes területén, a gyártósortól az ellenőrzésen keresztül a csomagolásig majd a raktárig, rendkívül sok érdekes dolgot láttunk, tapasztaltunk. Megtudhattuk, mi az SWP- csomagolás, láttuk a felújításra váró robotokat, kiderítettük, mik azok a kis mosolygós (vagy szomorú) szmájlik az egyes munkaterületeknél. A hazaútnál kissé kellemetlen meglepetésként ért bennünket, hogy lekéstük a tervezett buszt, ezért egy órácskát várakoznunk kellett a megállóban, de megérte, hiszen sok új információval, ismerettel lettünk gazdagabbak.

Látogatásunk a Schenker-nél

október 04-én (Kanász Gyula beszámolója)

Utunk a BILK logisztikai központba vezetett, ahol a Schenker bejáratánál Papp Zsuzsanna fogadta csapatunkat, és egy rögtönzött kiselőadás keretében a cég történetéről hallhattunk beszámolót.

Később átsétáltunk a főépülethez, ahol a Regionális Igazgatósági Iroda előtti lépcsőn Dinesz Attila beszélt hozzánk, és elmesélte, hogy hogyan is működik ez a logisztika, milyen sok beszállítójuk van, és hogy saját képzéseket is folytatnak a céghez jelentkező fiatal logisztikai ügyintézőknek.

Miután az igazgató úr végére ért a tájékoztatójának, továbbhaladtunk a raktárépületek felé. A raktárban egy raktáros vezető mutatta meg nekünk a logisztika fortélyait. Láttunk kamionba ki- és berakodást, raktározást országok szerint és persze komissiózást is.

Utána áthaladtunk a szomszédos veszélyes áru raktárba. Itt kísérőnk elmagyarázta, hogy milyen veszélyességi szabályok alapján tárolnak veszélyes árukat. Volt szó UN-számokról, meg olyan csomagolóanyagokról, amelyek nem lépnek reakcióba az adott áruval.

Végül az utolsó hely, amit megnéztünk, a főraktár volt. Itt ámult-bámult csoportunk a hatalmas állványok láttán. Az itt tartott előadás keretében a fiatal hölgy elmondta, hogy hogyan is működik egy ilyen raktár, milyen munkák zajlanak benne, stb.. Felhívta figyelmünket a számokra a raktár falán, amelyek az egyes főbb városok rakodási számát volt hivatott jelezni.

Látogatásunk végén, a Schenker bejáratánál, összegeztük a látottakat azzal a két hölggyel, akik fogadtak minket. Mindenki sok tapasztalattal gazdagodott. A két hölgy a cég nevében egy kis szuvenírrel kedveskedett osztályunknak, és mondták, hogy ha szeretnénk jelentkezni gyakornoknak a cégükhöz, szívesen látnak minket.

Búcsúzkodás után elhagytuk a Schenkert és hazaindultunk.

Látogatásunk a Waberer's-nél

október 11-én ( Kanász Gyula beszámolója)

Úti célunk ismét a BILK logisztikai központ volt. Egy 10 perces séta után elértük a „H" épületet, ahol szeretettel fogadtak minket. A cég szállítmányozási igazgatója, Görgényi András úr fogadott minket, aki a „H" épületért volt felelős, és a HR menedzser Schlägl Ágota.

Egy rövid bevezető ismeretterjesztés után bevezettek minket a „H" épületbe. Itt is magasba nyúló állványok fogadtak bennünket és persze indukciós targoncák.

Miután végignéztük a „H" épületet és memorizáltuk azokat a tevékenységeket, amelyek egy ilyen raktárban zajlanak, továbbhaladtunk a „K" épületbe, ami nagyjából egy 15 perces sétát vett igénybe. Ez a raktár jóval tágasabb volt, mint a „H"épület. Az idevezető úton láttunk konténer-átrakó gépet, amely a vasúti kocsikról emelte le a konténereket mágnes segítségével.

Bevezettek minket a raktárba, ahol még magasabb állványok voltak, nagyjából 20m-esek. Ezután mutattak nekünk egy azonosító műszert, ami a „legbecsesebb" tárgy a raktárban, mert nagyon értékes. 500. 000 Ft-ra becsülték az árát. Elmagyarázták a funkcióit, hogy miket mutat meg az adott áruról pl.: a mennyiséget, a cikkszámot, raktári számot, stb.. Vezetőnk felhívta figyelmünket az állványokon elhelyezett kamerákra is, amelyek a lopás megelőzésére szolgálnak, mert az egyesével csomagolt termékeket könnyebb ellopni, ezért tettek kamerákat az állványokra.

Végül a csomagoló részleget néztük meg, ahol a termékek csomagolása, felcímkézése és vonalkóddal való ellátása folyt. Nagyon összetett munkafolyamatot láttunk, ami nagy odafigyelést igényel.

A „K" épület előtt búcsúztunk el vezetőinktől és megköszöntük, hogy bepillanthatunk a Waberer's logisztikai folyamatainak körforgásába.