Tanulói élménybeszámoló a Demokráciajátékról

2013 őszén lehetőségünk nyílt arra, hogy betekintést nyerjünk a politikusok, az országunk vezetőinek a munkásságába. Ebben az évben a mobiltelefon használatának az előnyei és hátrányai mellett kellett állást foglalnunk. Mivel a mi korosztályunk már minden nap használja készülékét, egyszerű volt a témához hozzászólni. A mi pártunk, életkor korlátozással, az iskolai mobiltelefon-használat mellett állt. Minden párt a maga sajátos stílusával és felkészültségével különböző volt, viszont az érvek mellett való kiállás az összes pártnál hasonló volt. Teljes mértékében átélhettük a politikusok szerepét, ez megnyilvánult a szavazásban, a frakcióülésben, illetve a sajtókonferencián. Ebben a csapatban jó élmény volt dolgozni, mert mindenki annyira vehette ki a saját részét, amennyire akarta. A csoportmunka mellett a tanári segítség, kiegészítés hasznos volt mindannyiunk számára.

Kényelmesen éreztem magam a szerepemben, mert nagyon sok segítséget kaptam a bizottsági ülés során, ezért nem éreztem magam feszélyezve, mert mindig tudtam, hogy mi következik, nem értek meglepetések. Sikerült jó szerepet választanom és utólag sem választanék más szerepet, mert a bizottsági elnöki szerep volt az, ami a legközelebb állt hozzám, a többi szerepben, nem igazán tudtam volna elképzelni magam. El tudnám képzelni magam 10 év múlva ugyanebben a pozícióban, mert nagyon jól éreztem magam, nagyon tetszett a választott szerepem.

Véleményem szerint a pártunk teljes mértékben belefolyt a vitába, hasznosan és megfontoltan szóltunk hozzá a témához. Más csapatnak azt tudnám ajánlani, hogy amit kigondoltak és elhatároztak, ne engedjék, hogy más pártok beleszóljanak. Ha újra kellene jelentkezni szívesen, elvállalnám, mert nem mindenki vehet részt ekkora élményben, hogy egy délelőttre az ország vezetője lehessen. Bár én politikusként nem fogok tevékenykedni a jövőben, de egy-két csoporttársam új oldalát, a párt melletti kemény és határozott kiállását megismerve elképzelhető, hogy találkozom velük a jövőben, mint országunk politikusai.

Véleményem szerint, a vezérszónoki szerep volt a legizgalmasabb, hiszen ő az ülésteremben szólalhatott fel mindenki előtt és mondhatta el a pártja álláspontját. A nap folyamán változott a politikusokkal szembeni megítélésem, hiszen bebizonyosodott, hogy ez a hivatás mennynyire összetett és, hogy egy törvényjavaslat elfogadása mennyire bonyolult és hosszú procedúra. Véleményem szerint nem látják magukat az állampolgárok szemszögéből a politikusok, hiszen hivatásukból kifolyólag sok olyan dolgot megtehetnek, amit egy átlagos állampolgár nem tehet meg. Véleményem szerint, felnőtt koromban tudom majd kívülről szemlélni a saját munkámat, ami nagyon hasznos is, mert így az ember tudja magát külső szemlélőként is értékelni magát, ami nagyon fontos, hiszen ez alapján tudunk akár javítani hozzáállásunkon és munkánk minősségén. Egy politikus is ugyanígy készülhet, érezhet egy törvényjavaslat benyújtásánál, mint mi most a Demokráciajáték során, hiszen mindig felmerülhet olyan kérdés, amit egy politikus szívügyének érez és ettől a vita akár indulatossá válhat. Ha felnőttként képviselőként dolgoznék, akkor is a pártom és képviselőtársaim eszményeihez hűen ragaszkodnék, álláspontunk mindennél előrébb való lenne, egyéni véleményemet a frakcióüléseken említeném meg. Ha más véleményem lenne, akkor is a pártom mellett szavaznék muszáj, lenne kívül helyezkednem az álláspontomon a pártom győzelméért. A jövőben tudnám hasznosítani az itt szerzett tapasztalataimat, mert megtanultam, hogy hogyan kell vitatkozni és kiállni a magam és társaim igazáért.

Véleményem szerint a törvényjavaslat nem teljesen oldaná meg a problémát, hiszen vannak még olyan pontok, amelyek nem teljesen letisztázottak és sok helyen képtelenség lenne bevezetni ezt a törvényt, hiszem az ország egyes részein nem teljesen egyforma a gazdasági helyzet. A játék tanulsága az, hogy az embernek mindig ki kell állni az igazáért, mert így nagyon sok mindent elérhet.

Ezúton szeretnék megköszönni két felkészítő tanárunknak, Dr. Vásár Szilvia tanárnőnek és Csongrádi Tamás tanár úrnak, hogy idejüket nem sajnálva segítettek a felkészülésben és elkísértek minket a Parlamentbe.

A 13. B osztály részt vevő tanulói – Bíró Viktória összegzése

Képes összefoglaló