Ahogy már ezzel foglalkoztunk: legfontosabb az értelmes napi rutin kialakítása. Pici napi feladatok/célok kitűzése, és azok teljesítése.
Találjunk értelmes elfoglaltságokat, amibe a munka, bizonyos hobby-tevékenységek, a kapcsolatok telefonos, internetes fenntartása mellett a pihenés is beletartozik.
A pihenésnek persze rengeteg formája van. Sokan akár arra használhatják ezt a karantén-időszakot, hogy végre jól alhassák ki magukat. A szokásosnál több alvás azonban csak addig hasznos, amíg a szervezetünk kicsit regenerálódik. Nem éri meg átmenni a parttalan lustálkodásba. Ez egy ponton túl újra depressziót generálhat. Az antidepresszánsok, nyugtatók szedése inkább árt, mint használ, amennyiben valakinél a depresszív állapot általában nem jellemző, csak ez a mostani helyzet generálta.
Akiket depresszióval már kezeltek korábban, ők a kezelőorvosukkal egyeztessenek a gyógyszerszedésről.
6. Hogyan terheli meg az ilyen helyzet az emberi kapcsolatokat?
Mivel felborul a megszokott életrend – ami önmagában is frusztráló – ez fokozott alkalmazkodást igényel mindenki részéről. Nem elég csak a saját programjainkat, tevékenységi formáinkat átalakítani, hanem mások éppen formálódó új életformájához is igazodnunk kell. Itt az egyetlen esély arra, hogy nem fokozzuk egymás nehézségeit, ha kellő empátiával tekintünk a társaink nehézségeire, ha igyekszünk a felmerülő konfliktusokat közösen elsimítani, és tudatosítjuk magunkban, hogy másoknak legalább annyira nehéz ez az új helyzet, mint nekünk.
Jól ismert tény, hogy a hosszan tartó – ráadásul kényszerű – összezártság komoly feszültséget generáló stressz-forrás is lehet. Mi menthet meg a feszültség eszkalálódásától? Először is, ha tudatosítjuk, és egymásnak kimondjuk, hogy az összezártságban szükséges alkalmazkodás, sok lemondást, áldozathozatalt, rugalmasságot igényel. Éppen ezért célszerű közös tervet készíteni a napi teendőkre, amiben szerepeljen, hogy kinek mikor és hogyan kell kivennie a részét a közös feladatokból, de mindenki számára biztosítva van a „saját idő”, ami a saját feladatokra, de a személyes pihenésre, félrevonulásra is lehetőséget ad. Mindezek mellett ne hagyjuk ki a tervből a közös szórakozást, közös játékot se! Örüljünk, hogy végre együtt a család, legyünk hálásak családtagjainkért és legyünk alázatosak: valószínűleg nekik sem könnyebb alkalmazkodniuk hozzánk, mint nekünk hozzájuk. Időről-időre ülésezzen a „családi tanács”, hallgassuk meg egymást szeretettel, türelemmel!
Ami a jelen helyzetben különösen megterhelheti a kapcsolatokat, az a több munkakörben is jelentkező egzisztenciális fenyegetettség mellett, az új, sokak számára szokatlan munkamódszer megtanulásából fakadó bizonytalanság, munkatársaiknak ebben kell egymást segíteniük.
Mindazok számára, akik bármely okból sürgős krízistanácsadást igényelnek, az alábbi lehetőségeket vehetik igénybe.
Akut segítség, önkéntesek:
- http://pszi.hu/– Pro bono – Önkéntes pszichológiai segítők a koronavírus COVID-19 járvány kapcsán
- https://segitohalo.hu/temak-lista/covid19/– Önkéntes pszichológiai segítők
- https://meghallgatunk.online/– önkéntes pszichológiai segítők
- 116-111 – Kék Vonal ingyenes és anonim lelkisegély-vonala gyerekek és 24 év alatti fiatalok számára
- 116-000 – Kék Vonal ingyenes és anonim lelkisegély-vonala szülők, hozzátartozók vagy szakemberek számára, ha egy gyermek érdekében szeretnének konzultálni
- 116-123 – Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálat, krízisben hívható ingyenes lelkisegély
- 137-77; 06 80 200 866 – Délután Telefonos Lelkisegély Szolgálat 40 felettiek számára
- 137-00 – Ifjúsági Lelki Elsősegély hétköznaponként 17-21 óra között
(folytatása következik)
(forrás: ezt a tájékoztató sorozatot a Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófapszichológiai Szekciója által kiadott dokumentum alapján dolgoztam ki – Széll Klára iskolapszichológus)