4. Hogyan lehet kezelni az otthoni bezártsággal járó feszültséget, frusztrációt? A „vesztegzár” milyen pszichés folyamatokat indíthat be – főleg az egyedül élőknél?

4. Hogyan lehet kezelni az otthoni bezártsággal járó feszültséget, frusztrációt? A „vesztegzár” milyen pszichés folyamatokat indíthat be – főleg az egyedül élőknél?

A jelenlegi rendelkezések értelmében sokan kényszerülnek arra, hogy otthon maradjanak.

  • A bölcsődék, óvodák, iskolák, egyetemek bezárnak, és a kisebb gyermekek felügyeletét biztosító felnőttek sem tudnak bemenni a munkahelyükre.
  • Számos munkahely (vendéglátás, kereskedelem, ügyfélszolgálatok stb.), ahol sok ember szokott megfordulni, ugyancsak bezár.
  • Az időseknek, betegeknek a fokozott veszélyeztetettség miatt nyomatékosan javasolt az otthon maradás.
  • A még tünetmentes, de diagnosztizáltan koronavírus fertőzöttel érintkezett személyek számára hatóságilag kötelező a vesztegzár.

Az izoláltság általános hatásai

Az izoláció (a karantén) kényszerének vannak általános hatásai, amelyek bárkinél megjelenhetnek, függetlenül attól, hogy milyen okból kell otthon maradniuk, azaz elszigetelődniük a szokványos társas érintkezéstől és szakítaniuk a szokásos tevékenységeikkel és a mobilitásukkal.

Az izoláltság egyértelműen stressz-forrás és többfajta negatív érzelem kiváltója lehet. Erre a stresszre jelentkezhet frusztráltság, félelem, szorongás, düh, agresszió, vagy vissza-visszatérő negatív gondolatok, depresszió.

Az izolációnak azonban különböző hatásai lehetnek annak függvényében, hogy milyen okból kell valakinek karanténba vonulnia. A fent leírt általános hatások is eltérő súlyúak lehetnek az egyéni helyzettől függően, de ezek mellé még felsorakozhatnak további tünetek.

Ilyenek lehetnek a következők: frusztráló unatkozás; irritáltság a napról-napra változó helyzetből fakadó bizonytalanság okán; háztartási javakhoz vagy különféle szolgáltatásokhoz való hozzáférés átmeneti szüneteltetése miatt; az anyagi kérdések változásai stb.

Hogyan lehet az izoláltságból fakadó gondokat, és negatív érzelmeket enyhíteni?

Maradjunk aktívak az izolációban is!

 

Tartsuk meg a korábbi rutinjainkat!

  • Lehetőleg ugyanúgy fix időben keljünk fel, mint amikor iskolába, munkába mentünk.
  • Tartsuk be a megszokott étkezési, tisztálkodási, pihenési időpontokat!
  • Tervezzük meg a napirendünket: jelöljük ki előre a napi teendőinket! Szervezzük meg a bevásárlást, és általában az önellátást.
  • A saját otthonában mindenkinek vannak restanciái. Alaposabb rendrakás; a meghibásodott tárgyak megjavítása; vagy éppen egy Húsvét előtti nagytakarítás mindenütt elkel. Akinek kertje, vagy állatai vannak, ott eleve bőven van tennivaló.
  • Ha mód van rá, hogy a szabadban is töltsünk legalább fél órát, tegyünk legalább egy sétát, vagy mozogjunk, sportoljunk valamennyit! Ezt tehetjük barátokkal együtt is, de ilyenkor egymással fizikailag ne érintkezzünk. Tartsunk legalább 1, de inkább 2 méter távolságot egymástól.

 

Leginkább az segít abban, hogy ne unatkozzunk, ne legyünk frusztráltak és idegesek, ha a tevékenységeinket megtervezzük (családban élve közösen), és strukturáljuk az időnket.

  • Akiknek a munkahelyük „home-office” munkát engedélyez, azoknak adottak a feladataik, de a lazább otthoni környezetben ezekkel is el lehet csúszni. Ezért a munkáltatónak és a munkavállalónak célszerű egy közös táv-munkarendet meghatározni.
  • Az otthon, távoktatásban tanuló diákok esetében különösen fontos az iskolában megszokott napirend követése otthon is. Persze kisebb engedményeket tehetünk: pl. alhatnak a gyerekek kicsit tovább, hiszen időt nyertek azzal, hogy nem kell az iskolába utazni; az étkezések, a pihenő szünetek jobban igazodhatnak a személyes szükségletekhez stb.

Pl. fix időben keljenek fel, akkor is, ha ez egy kicsit későbbi időpont, és előre eltervezett rendben lássanak hozzá az iskolából kiküldött feladataik ellátásához!

Ám a tevékenységek rendjét mindezen engedmények mellett is ki kell alakítani!

A felsőoktatásban, távoktatásban tanulók esetében is nagyon hasznos a tervezés és az eredményes teljesítéshez optimális rutinok kialakítása.

  • Akik kórházi karanténba kerülnek, azok is igyekezzenek értelmes programokkal teli napirendet kialakítani maguknak, Akik online is tudnak dolgozni vagy tanulni, ezt a kórházból is megtehetik. Emellett ők is, és a többiek is nézhetnek TV-t, vagy internetes anyagokat; olvashatnak; vezethetnek naplót; beszélgethetnek online a családtagokkal, ismerősökkel; foglalkozhatnak valamilyen hobbijukkal: rajzolással, egyszerűbb kézművességgel, amelyek megoldhatók kórházi körülmények között is – de ezekre a tevékenységekre is alakítsanak ki valamilyen napi rutint!

És mindenképpen próbáljanak együttműködni a kórházi személyzettel! Rajtuk van most a legnagyobb teher, ezért különleges tiszteletet érdemelnek.

  • Tartsuk fenn a kapcsolatainkat a szeretteinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel! Használjuk a személyes érintkezés helyett a telefont, mobilt, skype-ot stb. erre a célra. Főleg azokat keressük, akikről tudjuk, hogy egyedül élnek.

Az egyedül élők pedig ne csak várják a megkeresést, hanem maguk is kezdeményezzék a kapcsolatfelvételt!

  • Tudatosítsuk magunkban és másokban is, hogy a karantén elfogadásával és szabályainak betartásával jót teszünk önmagunknak, de egyúttal másoknak is! Csökkentjük vele a fertőzés veszélyét, vigyázunk egymásra. Hálát érezhetünk azok iránt, akik az önkéntes vagy előírt karantén betartásával felelősséget vállalnak a közösségünkért!

Ha a saját eszközeinkkel segíteni tudjuk ebben az időszakban azok életét, akik erősen veszélyeztetettek (idősek, betegek), az különleges közösségi tett. Már eddig is számos kiváló civil kezdeményezést látunk erre. (Segíteni a bevásárlásban, ügyek intézésében; segíteni akár idegen gyermekeknek az online tanulásban; számítógéppel, mobil telefonnal ellátni a rászorulókat stb.) Ilyenkor azonban ne feledjük: senki sem védtelen! A fiatal, erős immunrendszerű emberek is megfertőződhetnek a vírussal, és éppen a segítés során adhatják azt tovább, még ha ők maguk tünetmentesek is maradnak. A segítést vállalóknak fokozottan be kell tartaniuk az óvintézkedéseket, a higiénés szabályokat!

Bármennyire nehéz és szokatlan a mostani időszak, ne felejtsünk el örülni annak, aminek örülni lehet, és ne veszítsük el a humorérzékünket! Olvassunk igényesen humoros irodalmat (pl.: Rejtő Jenő, Karinthy Frigyes, Romhányi József…stb.).

Lesznek olyanok, akik ebben a feszültségkeltő helyzetben az alkoholtól, gyógyszerektől vagy addiktív drogoktól várnak enyhülést. Minden eddigi szakmai tapasztalat azt bizonyította, hogy ezek nem adnak tartós megoldást, sőt, egy idő után a kezdeti állapothoz képest rosszabb állapotba fognak kerülni, akik ezekhez a szerekhez fordulnak. Ráadásul a környezetükbe tartozó személyek pszichés állapotán is csak rontanak ezzel a megoldással.

Az önpusztító gyakorlatok helyett, forduljunk az egészséges feszültségcsökkentő módszerekhez.

Pl.: légzőgyakorlatok, légzéskontroll, fizikai aktivitás (szobakerékpár, fekvőtámasz, guggolás stb.) relaxáció, zeneterápia, kézimunka, kerti munka…

(Folytatása következik…)


Nyomtatás   E-mail