szerda, 24 november 2010 11:32

Diákok beszámolója

Írta:
Értékelés:
(0 szavazat)

A diákcsere program keretében én is ott lehettem Reimscheidben. Sok-sok élménnyel gazdagodva tértem haza. Nagyon kedvesek voltak a vendéglátóim, hamar megtaláltuk a közös hangot, a közös nyelvet (a németet) már kevésbé. Persze ez inkább nekem volt köszönhető, de mégis a pár nap vége felé már egyre inkább használtam a német kifejezéseket, még az otthonra küldött e-mailekben is.
Mindenkit buzdítok arra, hogy ha még nem is teljesen biztos a német tudásában, akkor is vegyen részt ebben a hasznos cserekapcsolatban, melyet iskolánk biztosít, a testvér iskola segítségével. A hangulat fergeteges volt, sokat szórakoztunk, zum Beispiel: Fantasialand, de a projektmunkát se hanyagoltuk el. Bár én már fogadtam német cserediákot, de most ismét szeretettel várunk egyet.
Köszönjük az iskoláknak és a résztvevő pedagógusoknak, hogy lehetővé tették, hogy nem csak német tudásunkat, de baráti körünket is bővíthettük.
Köszönettel: Nagy Ádám 12. D

Nagyon jó volt ez a tíz nap, élményekkel teli jöttünk haza. Sok szépet láttunk … nekem személy szerint Köln tetszett a legjobban. Vásárlásból sem volt hiány, minden nap volt egy kis szabadidőnk, amikor azt csinálhattuk, amit mi szeretnénk. Jó volt megismerkedni a német kultúrával – más mint a miénk. Az estéink is nagyon jól teltek, mindig megbeszéltük a csoportban, hogy mit csinálunk. Barátokat is sikerült szerezni a tíz nap alatt … nagyon megszerettük őket és pityeregve búcsúztunk el a repülőtéren tőlük. Összefoglalva: nagyon jó volt, alig várom a májust, hogy jöjjenek Magyarországra.

Szentivánszki Mercedesz, 10. B

 

2010.09.28-án felszállt a repülőgépünk, és akkor senki se sejtette még, hogy mi vár ránk kint Németországban. Páran még azt sem tudták, hogy kihez fognak kerülni, beleértve engem is. Mikor megérkeztünk az iskolához, a fogadók illetve a tanárok köszöntöttek minket, megismerhettük a vendéglátóinkat.
További napokban emlékezetes programokban volt részünk, ahova talán máskor nem tudunk eljutni. Esténként a fogadókkal és a magyarokkal együtt mentünk el különböző helyekre, amik szintúgy emlékezetesek maradnak számunkra. Legszebb pillanatom igazság szerint az volt, amikor végre találkozhattam az ott élő magyar lánnyal, Lorenával. Nagyon kedves és aranyos lány. Segített nekünk sok mindenben, elmesélte a német szokásokat, amelyek nekünk nagyon újak és furcsák voltak. De időközben sikerült hozzászoknunk. Legjobb közös programunk, az a Phantaasialandba való látogatásunk volt, ami mindenkinek tetszett. Utolsó nap, mint mindig, mindenhol a legrosszabb volt. Kimenni a reptérre, elbúcsúzni azoktól az emberektől, akikkel nagyon jó barátságot kötöttél, akikkel a 10 napodat töltötted … borzasztóan nehéz volt. És belegondolva abba, hogy talán már nem látod őket többet az életed során, mert érettségizel az iskolában, vagy éppen nem lesz lehetőséged, hogy újra kijuss hozzájuk, hát nagyon rossz érzés volt. A repülőtéren a búcsúzásnál mindenki szomorú volt, sokunknak könnybe lábadt a szeme, hogy búcsúzunk, de belegondolva … májusban újra láthatjuk őket. Ha pár szóban kéne összefoglalni ezt az egészet, az az lenne, hogy életem egyik legemlékezetesebb 10 napját tölthettem Németországban.

Vajda János, 11. D

 

Az utazás nagyon jó volt. Tetszett a társaság és a velük eltöltött idő is. A programok közül a Phantasialand volt a legérdekesebb, de a többi is jó volt. Már nagyon várom, hogy német barátaink tavasszal meglátogassanak minket, hogy viszonozni tudjam a vendéglátó családok kedvességét.

Tóth Róbert, 11. D

Megjelent: 13695 alkalommal
Tovább a kategóriában: 2010 szeptember cserekapcsolat »