7. Mit érdemes elmondani a kisgyerekeknek (mondjuk 5-10 éves korosztálynak) a koronavírussal kapcsolatban, és hogyan lehet oldani az ő félelmeiket?

7. Mit érdemes elmondani a kisgyerekeknek (mondjuk 5-10 éves korosztálynak) a koronavírussal kapcsolatban, és hogyan lehet oldani az ő félelmeiket?

 A gyermekeknek – bármely életkorban – el lehet mondani az ismert tényeket magáról a vírusról is és a védekezési megoldásokról, szabályokról is, természetesen az ő megértési szintjükhöz igazítva.

Akkor kell velük erről beszélni, ha ők kérdeznek.

 A gyermekek különösen fogékonyak azoknak a praktikus eljárásoknak az elsajátítására, amelyek a védekezést segíthetik. Ha velük együtt végezzük a kézmosást, ha példát mutatunk abban, hogyan védekezzünk a cseppfertőzés ellen (testi érintkezés kerülése, köhögés, tüsszentés, szabályai, potenciálisan fertőzött felületek érintése csak zsebkendőn, ruhán keresztül stb.), ezeket a megoldásokat hamar megtanulják, sőt bennünket is figyelmeztetnek.

 A gyermekeknek azzal segítünk legtöbbet, ha mi magunk jó példát mutatunk. Ha betartjuk az előírásokat, ha nem a koronavírus a családban a legfőbb beszédtéma, és ha a család ügyesen alkalmazkodik ehhez az új helyzethez.

 A félelmeiket, szorongásukat azzal oldjuk leginkább, ha egyértelműen érzékelhetik a törődésünket, szeretetünket irántuk. Ezt puszi helyett öleléssel, közös játékokkal és sok egyéb gesztussal is kifejezhetjük.

8. Mi javasolható azok számára, akik ténylegesen is elkapják a koronavírust, ők hogyan küzdjenek meg ezzel a helyzettel?

Az a legfontosabb, hogy az érintettek tegyenek meg mindent a gyógyulás érdekében! Kérjenek pontos diagnózist, majd tartsák be fegyelmezetten az orvosi utasításokat! A kórházból online tartsanak kapcsolatot a szeretteikkel! A gyógyulás időt türelmesen tartsák be!

9. Mi javasolható azoknak, akik megbetegedett szeretteikért aggódnak?

Legyenek velük rendszeres online kapcsolatban. Kövessék az állapotuk változását a saját beszámolóikból is és a kezelő orvos beszámolóiból is. Ha szükségük van bármire, amit a család tud biztosítani, azt igyekezzenek megadni.

Küldhetünk nekik „gyógyító” zenét, pl.:

https://www.youtube.com/watch?v=YLkuAEeOOwI

Semmiképpen ne úgy kezeljék a megbetegedést, mint „halálos kórt”! Tudjuk, hogy a nagy többség felgyógyul ebből a vírusfertőzésből is. Engedjük meg magunknak a reményt, és optimizmust, és ezt plántáljuk át a megbetegedett hozzátartozónkba is!

10. Mi javasolható azoknak, akik a betegség következtében vesztik el egy hozzátartozójukat?

Az életben számos váratlan helyzet lehet, ami miatt elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Ennek a fájdalmát hosszú időbe telik feldolgoznunk, bármi volt is az ok.

A gyászban fogadjuk el a barátaink támogatását, együttérzését, és ha elviselhetetlennek érezzük a veszteség miatti szenvedést, ne habozzunk szakemberhez fordulni segítségért.

11. Miután most nehéz volna személyesen terápiába eljárni, mennyire elterjedt a hazai szakemberek között a Skype-os vagy videóchates terápia?

Ez a kérdés elsősorban azokat érinti, akik már jártak/járnak terápiába. Elsősorban a terapeutájukkal érdemes arról megállapodni, hogy a személyes találkozások helyett milyen formában kaphatnak a továbbiakban segítséget.

Az online terápiákat már Magyarországon is elég sokan alkalmazzák. Van arra esély, hogy akár a saját terapeutájukkal is átválthatnak erre a formára.

 A zeneterápia mindannyiunk lelkét fölemeli. Éljünk ezzel a lehetőséggel!

https://www.youtube.com/watch?v=YLkuAEeOOwI

(folytatása következik)

 

  (forrás: ezt a tájékoztató sorozatot a Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófapszichológiai Szekciója által kiadott dokumentum felhasználásával dolgoztam ki – Széll Klára iskolapszichológus)


Nyomtatás   E-mail