...
akik nagyon szoronganak, vagy kitör rajtuk a pánik-érzés a koronavírus és annak következményei miatt?
Szorongás akkor keletkezik bennünk, amikor veszélyt érzékelünk, de a veszély megfoghatatlan, avagy nehéz „fogást találni rajta”. Ugyanis, ha nem tudjuk pontosan, hogy mivel is állunk szemben, akkor aligha tudunk védekezni ellene, hiába vannak sok esetre „előhúzható”, korábban kidolgozott megküzdő vagy védekező stratégiáink. Ilyenkor a szervezetünk egészen addig küldi szorongás formájában a vészjeleket, amíg úgy érezzük, hogy az „ellenség” teljesen ismeretlen, és ismeretek hiányában nem tudjuk, hogy milyen eszközöket lehetne bevetni a negatív helyzet elhárítására.
Szorongás léphet fel akkor is, ha olyannak ismerjük magunkat, aki többnyire eleve eszköztelen, amikor nehéz élethelyzetbe kerül. A szorongásunk veszély-, védtelenség- és kiszolgáltatottság – vagy akár pánik – érzéssel is társulhat. Mindezek természetesek a mentálisan teljesen egészséges embereknél is, ám csak addig, amíg ezek az érzések nem hatalmasodnak el rajtunk túlságosan.
Azt kell tehát megelőznünk, hogy a szorongás vagy pánik-érzés túlságosan eluralkodjon rajtunk.
A pánik érzésnek az a formája, amit már pánikbetegségnek nevezünk, rohamokban ránk törő szorongás, ami sajátos fizikai és pszichés kísérőjelenségekkel társul: pl. légszomj, kapkodó légzés, szapora szívverés, mellkasi fájdalom, remegés, zsibbadás, halálfélelem stb. Elképzelhető, hogy azoknál az embereknél, akik átéltek már máskor is pánikrohamot, a vírusfertőzés miatti szorongás is kivált ilyen tüneteket. Ha már korábban is voltak pánikélményeik, remélhetően már voltak vele szakembernél (orvosnál, pszichiáternél, pszichológusnál), és kaptak tanácsokat vagy akár gyógyszert a pánikroham oldására. Ha ilyen tüneteket észlel valaki, akkor telefonon keresse meg a fenti szakemberek valamelyikét.
A pánik-jelenség (ami szerencsére nem betegség) megjelenhet szorongással járó pánikérzésként is, ami ugyancsak a veszély-érzetre és a tehetetlenség érzésre adott reakciója a szervezetnek. Erre az a jellemző, hogy az illető azonnal cselekedni akar, tenni valamit a baj elkerülése érdekében, de nem kellően átgondoltan, hanem a „többséget” követve. Ilyen jelenség például, amikor az emberek megrohamozzák az üzleteket és szinte mindent fölvásárolnak, amiről azt gondolják, hogy hasznos, ha ezekből óriási tartalékjaik lesznek otthon.
Honnan vesszük észre, hogy a szorongásunk, pánik-érzésünk már túlmegy a természetes, átmeneti vészjelzés-reakción?
Abból, hogy már teljesen a koronavírus tölti ki a gondolatainkat, annyira csak ezzel foglalkozunk, hogy már akadályoz a napi teendőink ellátásában, sőt, a kapcsolatainkat is megzavarja. Vagy annyira erősek a testi tüneteink, hogy azok már szakemberért kiáltanak. Ezt lehet, hogy nem mi magunk vesszük észre, hanem a környezetünknek tűnik fel. Ha valakinél ilyet érzékelünk, akkor figyelmeztessük, és segítsünk a gondolatait és érzéseit közösen mérlegelni, és ha szükséges, szakember segítségét kérni.
- Mit tehetünk a túlzott szorongás megelőzése, vagy csökkentése érdekében?
Mivel két tényező generálja a szorongást:
- a veszélyforrás sok szempontból ismeretlen
- nincsenek az ilyen jellegű veszély kezelésére eszközeink,
ezért mindkét tényező esetében javítani kell a hatékonyságunkat.
Ad 1./ Amennyire csak lehet, meg kell ismernünk a vírust és a hatásait A koronavírusról sok mindent nem tudunk még, de már vannak róla pontos és hiteles információk is. A támadó vírus leíró szintű jellemzőit, és az emberi szervezetre gyakorolt hatásait a tudósok már elég pontosan leírták, és egész tudós-hadsereg dolgozik azon, hogy a vírus elleni védekezésre is megoldást találjanak. Jelenleg még csak azt tudjuk, hogy célzott, speciális gyógyszereink egyelőre nincsenek sem a vírus hatásainak megelőzésére, sem a vírus általi megbetegedés gyógyítására.
Ad 2./ Ám már a meglévő információk is esélyt adnak arra, hogy ne legyünk teljesen kiszolgáltatottak, és amennyire csak lehet, a kezünkbe tudjuk venni a helyzet irányítását!
Tudjuk, hogy a vírus cseppfertőzéssel terjed, és tudjuk, hogy kikre a legveszélyesebb. Ez a két tény már eszközöket adhat a kezünkbe a védekezéshez.
A rendelkezésre álló információk alapján számba tudjuk venni, hogy milyen eszközeink vannak a védekezésre. Ezekről a hivatalos tájékoztatásért felelős médiafelületeken is kaphatunk információkat, de a legfontosabbakat itt is felsoroljuk:
- Kerülnünk kell a szoros érintkezést (ölelést, puszit, kézfogást, tömegközlekedést és zsúfolt helyeket: üzleteket, rendezvényeket stb.). Ha elkerülhetetlen, hogy emberek közé menjünk, igyekezzünk egy-két méter távolságot tartani egymástól.
- Lehetőleg ne nyúljunk szabad kézzel olyan tárgyakhoz, amit mások is használnak (pl. villamos kapaszkodó, lift nyomógomb, épületekben a bejárati kapu kilincse stb.)
- Mossunk sűrűn és alaposan kezet! Ne nyúljunk szennyezett kézzel a szájunkhoz, orrunkhoz, szemünkhöz!
- Ahol mód van rá, fertőtlenítsük a vírus megtelepedésére alkalmas felületeket. (pl. a saját, utcán viselt ruházatunkat; az üzletekben vásárolt tárgyakat, a bútorokat, kilincseket stb.)
- Mivel különösen az idős és a beteg (legyengült immunrendszerű) embereknél jár súlyos szövődményekkel a koronavírus fertőzés, őket próbáljuk rávenni, hogy ne menjenek közösségbe: azaz olyan helyekre, ahol sok ember van együtt. Az egészséges fiatalok segítsenek nekik a bevásárlásban, vagy egyéb ügyeik intézésében. Szerencsére egyre több civil kezdeményezés van arra, hogyan lehet őket megkímélni, nekik segíteni. Másoknak segíteni azonban olyan módon kell, hogy a segítők eközben a saját egészségük védelmét is tartsák szem előtt!
- Az oktatásban és számos intézmény munkájában megoldás lehet a táv-kapcsolat. Az iskolák, egyetemek most tökélyre fejleszthetik a távoktatás különböző technikáit. Egyes cégeknél már korábban is működött a „home-office” gyakorlata, azaz a munkavégzés otthonról, internetes kapcsolattal. Ezt, ahol csak lehet, most gyakoribbá kell tenni.
(Folytatása következik…)